Wass Albert: A l�thatatlan lobog�

    Konok hûs�ggel hordozom
    az �ttalan boz�tokon.
 
    Seb a v�llam �s seb a markom,
    de fogom, viszem �s megtartom.
 
    S fogcsikorgatva hirdetem:
    nem �rt v�get a k�zdelem!
 
    Mert valami m�g megmaradt.
    G�rcs zsibbasztja a markomat,
 
    de markomban m�g itt a Sz�:
    a l�thatatlan lobog�!
 
    Erekly�m. Kincsem. Fegyverem.
    Magosra tartom s lengetem!
 
    �s v�dem, foggal �s k�r�mmel!
    Vad d�hvel �s õr�lt �r�mmel!
 
    �s mentem, mindeken �ltal,
    �nt�põ, v�gsõ akar�ssal!
 
    D�lt otthonom r�g �sszedõlt.
    Kifordult al�lam a f�ld.
 
    T�rsaimat �r elsodorta.
    M�g�ttem �g a poklok pokla.
 
    Elõttem vad szikl�k merednek.
    De nekiv�gok a meredeknek!
 
    Mert �lek m�g! Ha t�rten is,
    Ha v�rben is, ha g�rcsben is,
 
    m�g ha utols� is vagyok, 
    kit az �z�nv�z meghagyott,
 
    de harcom v�gigharcolom
    s a lobog�t megmarkolom!
 
    Megmarkolom �s nem hagyom,
    ha le is szakad a k�t karom,
 
    ha k�t l�bam t�rdig kopik:
    de feljutok a cs�csokig!
 
    S utols� jussomat, a Sz�t,
    ezt a szent, t�pett lobog�t
 
    kitûz�m fent az ormokon
    s a csillagoknak meglobogtatom!