Wass Albert: Eml�kez�s egy r�gi m�rciusra

Az erd�sz�len h�vir�g feh�rlett. 
Sarjad� gyepen az iskola gl�d�ban �llt, mint m�g soha. 
Valaki a Talpra Magyart szavalta. 
Azt�n a tan�t� besz�lt a szabads�gr�l. 
Hallgatta sok parasztgyerek, 
oldalt a jegyz� meg a pap s tisztes, komoly, �sz emberek. 

A harangoz� tartotta a z�szl�t v�n bajszos arc�n zord egykedv�s�ggel. 
S a tan�t� lelkesen magyar�zta, hogy mi is t�rt�nt ezel�tt sok, nagyon sok �vvel. 
H�s�kr�l besz�lt �s csat�kr�l s arr�l, hogy mik�nt folyt a v�r, 
amikor annyi ember meghalt valami�rt. 

A t�bbiek hallgatt�k n�m�n. 
Hitt�k is, nem is a mes�t. 
�reg volt m�r a m�lt. Set�t s bizonytalan k�d�k takart�k. 
S egyszerre csak egy kisgyerek hangosan megsz�lalt h�tul: 
„�desany�m! Mi a szabads�g?” 

A tan�t�ban elakadt a sz�. 
Odan�ztek mindannyian. 
Az asszony pedig fels�hajtott �s azt felelte: 
„Amikor hazaj�nnek a katon�k, fiam”

�, h�vir�gos r�gi m�rcius…!
Az�ta mennyi v�r �ml�tt megint, s r�szeg torokkal h�nyszor ord�tott�k 
k�z�nk a v�res jelsz�t, hogy „szabads�g!” 
Voltunk az�ta h�s�k mi magunk is. 
H�s�k, prib�kek, �rul�k, gazok, honment�k �s haz�tlanok, 
voltunk minden, amit csak akartak a habz� sz�j� �lapostolok. 

N�gyszer szabad�tottak f�l az�ta propagand�s vad pr�f�ci�val 
�s mind a n�gyszer m�s z�szl� alatt! 
�s mind a n�gyszer esk�dtek re�, hogy most lettem szabad! 

H�t ez a szabads�g, emberek? 
Sz�nokl�, h�res emberek! �l�k s holtak mind ezt akart�k…? 
S mi lesz, ha majd egy sz�p napon megk�rdezi egy kisgyerek: 
„�desap�m, mi a szabads�g…?” 

�, h�vir�gos r�gi M�rcius… 
Tal�n s�hajtunk egyet mi is akkor 
�s csak annyit mondunk cs�ndesen: 
fiam, szabads�g az, ha majd hazat�rhet�nk mindannyian. 

Bajorerd�, 1947.