
Nagypnteki sirat
Elmegynk, elmegynk, messzi tra megynk, messzi t porbl kpnyeget vesznk... Nem egyszz, nem ktszz: sok szz ves nta. gy daloljk Magyarhonban taln Mohcs ta. Vreim! Vreim! Orszg utak npe! Sok szzves Nagypnteknek soha sem lesz vge? Egyik napon Tams vagyunk, msik napon Jds vagyunk, kakassznl Pter vagyunk. tokverte, szerencstlen nagypntekes nemzet vagyunk. Golgotrl Golgotra hurcoljuk a keresztfkat. mindg kettt, soh'se hrmat. Egyet fellltunk jobbrl, egyet fellltunk balrl, s amiknt a vilg halad: egyszer jobbrl, egyszer balrl flhzzuk r a latrokat. Kurucokat, labancokat, kzlnk a legjobbakat, mindg csak a legjobbakat. Majd, ahogy az id telik, mint ki dolgt jl vgezte: Nagypntektl Nagypntekig trdelnk a kereszt alatt hsvti csodra lesve. Egyszer a jobbszls alatt, msszor a balszls alatt, ppen csak hogy a kzps, az igazi, res marad. Nincsen is keresztfnk kzbl, nem trdel ott senki, senki. A mi magyar Nagypnteknk vszzadok sora ta vszzadok sora ta ezrt nem tud Hsvt lenni. gy lettnk orszgt npe, idegen fld csavargja, psztortalan jszg-fle. Tamssal hitetlenked, kakasszra pterked, jdscskkal keresked. Soha-soha bkessggel Krisztus-rban szvetkez. Te kerlsz fl? Bujdosom n. n vagyok fnt? Bujdosol Te. Egynek kzlnk az tja mindg kivisz idegenbe. Bizony, jl mondja a nta, hogy elmegynk, el-elmegynk, messzi nagy takra megynk. Messzi nagy tak porbl bizony, kpnyeget vesznk. S ebben a nagy kpnyegben, sok-sok slyos kpnyegben bizony pajts, mondom Nked: rendre, rendre mind elvesznk.
Bajorerd, 1947
|