Kar�csonyi versek I.

I.

Bajorerd�. Zim�nk�s fenyvesekb�l
el�oson a t�li sz�rk�let.
Gunnyaszt� h�zak k�drongyokba b�jva
koldus szatyorban gondot gy�jtenek.

Egy vonat s�pol messze valahol.
Fulladtan v�sz el f�k k�z�tt a hang.
S�hajt az erd�. Cs�nd. Valahol messze
k�s�rtethangon f�ls�r egy harang.

Olyan este ez is csak, mint a t�bbi:
olyan a sz�ne, nyirkos k�dszaga.
Pedig valahol szent titokpal�stban
csod�t takargat ez az �jszaka...!

Angyalok h�znak a vil�g f�l�tt.
H�r�t hozz�k, hogy f�ldre sz�llt a b�ke!
Megsz�letett az Igazs�g, a J�s�g,
akit �gy v�rtunk: megsz�letett v�gre!

Keresik r�gen b�lcsek �s kir�lyok,
papok, k�lt�k �s koldusok.
Vil�gmegv�lt� konferenci�k
v�rj�k j�tt�t �s f�nyes tr�nusok!

Meg�rkezett. B�mulj�k bamba szemmel
barmok, csel�dek, p�sztorok.
Tal�n van olyan is, aki let�rdel
s valami egy�gy� im�t motyog.

A j�szol f�l�tt f�lragyog egy csillag,
n�h�ny angyal �s gyermek �nekel...
Szel�den sz�ll az �nek �s a p�ra
szurtos �lb�l a f�nyes �gre fel...

Azt�n a barmokat itatni hajtj�k.
A hajnal megnyergeli r�t lov�t
�s robotos nyom�n a sz�rke �let
megy �gy, mind eddig, megy tov�bb.

Mintha nem t�rt�nt volna semmi sem.
Meresztgetik szemeiket a kandik:
kir�lyok, b�lcsek, k�lt�k, hadvez�rek...
am�g lassan a csillag is kialszik.

A zord-s�t�t zimank�s fenyvesekb�l
el�oson a t�li virradat.
K�drongyokban gunnyasztanak a h�zak
s vacognak vedl� gondjaik alatt...

Plarnhof, 1945. Kar�csony