VIR�GTEMET�S

Kolozsv�r, 1927

Annak, aki velem temetett.

ELÕHANG

     Volt egyszer egy ember, aki az õ h�za udvar�n oszlopot �p�tett az õ Isten�nek. De az oszlopot nem m�rv�nyb�l faragta, nem kõbõl �p�tette, hanem ezer, meg ezer apr� csill�ml� homok-szemcs�bõl, �s a homok-szemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze.
     �s az emberek, akik arra j�rva l�tt�k, nevettek rajta �s azt mondt�k: bolond.
     De az oszlop csak �p�lt, egyre �p�lt, mert az ember hittel a sz�v�ben �p�tette az õ Isten�nek.
     �s amikor az oszlop k�szen �llott, az emberek m�g mindig nevettek �s azt mondt�k: majd a legelsõ sz�l �sszed�nti.
     �s j�tt az elsõ sz�l: �s nem d�nt�tte �ssze.
     �s j�tt a m�sodik sz�l: �s az sem d�nt�tte �ssze.
     �s ak�rh�ny sz�l j�tt, egyik sem d�nt�tte �ssze, hanem mindegyik sz�pen kiker�lte az oszlopot, amely hittel �p�lt.
     �s az emberek, akik ezt l�tt�k, csod�lkozva �sszes�gtak �s azt mondt�k: var�zsl�. �s egy napon berohantak az udvar�ra. �s led�nt�tt�k az õ oszlop�t.
     �s az ember nem szitkoz�dott �s nem s�rt, hanem kiment megint az õ udvar�ra �s hittel a sz�v�ben kezdett �j oszlopot �p�teni az õ Isten�nek.
     �s az oszlopot most sem faragta m�rv�nyb�l, sem nem �p�tette kõbõl, hanem megint sok-sok apr� homok-szemcs�bõl �s a homok-szemcs�ket k�ddel k�t�tte �ssze.

Szentgotth�rd, 1926. november 14.