Kicsi Anna s�rkeresztje

Elmondom, hadd tudja meg v�gre a vil�g kicsi Anna igaz t�rt�net�t.

A falu neve, ahol mindez t�rt�nt, Mez�b�lk�ny, �s a falu sz�l�n van egy

�cska, d�ledez� gabon�s, amelyik valamikor egy uradalomhoz tartozott.

Az uradalom m�g az els� vil�gh�bor� ut�n megsz�nt, �s a gabon�s a

k�zs�g tulajdon�ba ment �t, de m�r a k�zs�g sem haszn�lta esztend�k 

�ta semmire, olyan rozoga volt. Ez alatt a gabon�s alatt van egy pince. 

�s ebbe a pinc�be rejtett�k el a j� b�lk�nyiek Bihor�t, a kommunista

kov�csot �s Weiss urat, a zsid�t.

Nem az�rt tett�k ezt, mintha az eg�sz falu csupa kommunist�b�l �llott

volna, avagy t�ls�gosan szerett�k volna a zsid�kat. Nem. Egyszer�en

csak azt tartott�k, hogy Bihora is ember �s Weiss �r is az, akik nem

tehetnek arr�l, hogy az egyiknek elvette az Isten a sz�peszit �s

kommunist�v� tette, a m�sikat pedig �gy form�lta, hogy zsid� legyen

bel�le. Mivel pedig a n�metek �s a hozz�juk hasonl� izg�g�k er�sen

vad�sztak akkoriban erre a k�t f�le emberre, h�t a mez�b�lk�nyiek fogt�k

magukat s egy felleges �jszaka bek�lt�ztett�k a kov�csukat, meg a

zsid�jukat az �cska gabon�s pinc�j�be. Levittek nekik k�t �gyat, 

meg k�t sz�ket �s egy asztalt. Petr�leuml�mp�t is adtak hozz�, csak

�ppen a lelk�kre k�t�tt�k,hogy ha vil�goss�got csin�lnak, el�bb t�mj�k

b� szalm�val a pinceablakot.

Amit tettek,legjobbkor tett�k a b�lk�nyiek, mivel m�snap reggel

megjelent a faluban n�gy n�met katonaf�le meg k�t csend�r �s egyenesen

Weiss urat kerest�k, meg Bihor�t, a kov�csot. A kov�csnak a csal�dja

volt otthon s azok megmondt�k, hogy az ember elment volt �jszaka s nem

tudj�k hova. A csend�r�k �sszekutatt�k a h�zat, v�gigkerest�k a falut,

de Bihor�t nem lelt�k meg. �gy j�rtak Weiss �rn�l is. Neki ugyan nem

volt csal�dja, de ott meg a szomsz�dok vallott�k be, hogy bizony nem

tudj�k, mi lett a zsid�val. Ott volt, azt�n egyszerre csak nem volt

ott t�bb�.

A n�metek szitkoz�dtak a maguk nyelv�n, a csend�r�k kerestek, estig

ott �ltek a falu nyak�n, azt�n elmentek. K�t h�tig majdnem minden

m�sodik nap visszaj�ttek, megj�rt�k az erd�ket is, faggatt�k az

embereket, azt�n leszoktak B�lk�nyr�l rendre. Weiss �r, meg Bihora

pedig �ltek sz�pen �s t�relmesen az �cska gabon�s pinc�j�ben, melynek

az ajtaj�n gyermekfejnyi nagy rozsd�s alkat fityegett s annak a

lakatnak a kulcsa pedig ott cs�ng�tt a kicsi Anna nyak�ban, az ing

alatt.

A Kicsi Anna a falu �rv�ja volt �s egy �zvegyasszonyn�l lakott az

alv�gen. � p�sztorolta a falu b�r�nyait �s a b�r�nylegel� ott volt 

az �cska gabon�s k�r�l. �gy ker�lt hozz� a kulcs. � volt az egyetlen, 

aki f�lt�n�s n�lk�l �lhetett le naponta a mag�nyos �p�let �rny�k�ba, 

m�g b�r�nyai szorgalmasan t�pegett�k az �les gyomn�v�nyek leveleit, 

melyek a d�ledez� falak alj�t ellept�k.

Minden hajnalban valaki m�s t�rt be az �zvegyasszony h�z�hoz batyuval

a kez�ben, �s vitte a kicsi Ann�nak az eb�dkosztot. �gy volt ez eddig

is. �ppen csak, hogy a batyuk lettek s�lyosak �s terjedelmesek, mi�ta

Weiss �r meg Bihora a pinc�t lakt�k. Kicsi Anna pedig fogta a batyut,

meg az elmaradhatatlan mogyor�fap�lc�t s indult v�gig a falun,

�sszeszedni a b�r�nyokat. Nemegyszer tal�lkozott ilyenkor �ssze a

csend�r�kkel, meg n�met katon�kkal, de azok r� se n�ztek. Mit is

n�ztek volna egy v�zna, s�padt, tizenn�gy�ves le�nyk�n, akinek k�t

sz�ke hajtincs�ben m�g csak p�ntlika sincs? Aki mez�tl�b tapossa a

falu por�t ser�ny kis b�r�nyk�k megett, sz�n�t vesztett ruh�csk�ban,

sov�nyan �s nagy b�mul� k�k szemekkel? Akinek hangj�t sem lehet

hallani, aki olyan �szrev�tlen, amilyen csak az lehet, aki a falu

�rv�ja?

Kicsi Anna pedig kiterelte minden reggel a falu b�r�nyait az �cska

gabon�s melletti b�r�nylegel�re s le�lt az elhagyott �p�let al�.

Od�bb egy m�lyed�s volt a dudv�k k�z�tt, valamikor fal�pcs�k voltak

benne �s ez a m�lyed�s vezetett le a pinceajt�hoz. Egy ideig �ld�g�lt 

ott, azt�n mikor l�tta, hogy sehol nem mozdul semmi a k�rny�ken,

besurrant a m�lyed�sbe - �gyelve, hogy nyomot ne taposson az �les

gyomok k�z�tt - el�vette ing�b�l a nagy rozsd�s kulcsot �s kinyitotta

a pinceajt� lakatj�k.

- Adjon Isten j� reggelt - mondotta szel�den, amikor beadta nekik 

az aznapi batyut.

Az ajt�n kiny�jtottak ilyenkor egy kors�t, azzal leszaladt a v�zre,

majd megk�rdezte, hogy k�v�nnak-e m�g valamit. N�ha p�nzt adtak

doh�nyra, olykor egy-egy levelet. A kov�cs megk�rdezte, mi van otthon,

Weiss �r is k�rdezett ezt-azt, azt�n kicsi Anna r�jok z�rta az ajt�t 

�s visszament a b�r�nyaihoz.

Napk�zben n�ha meghallotta a Weiss �r f�tty�t, olyankor k�r�ln�zett, 

s ha nem volt senki, odaszaladt a pinceablakhoz. Izentek vele ezt-azt,

megb�zt�k, mit hozzon holnap, s kicsi Anna becs�letesen elint�zett

mindent. Olykor Bihora j�tt az ablakhoz �s halk d�rm�g� hangon megk�rte

kicsi Ann�t, hogy �nekelne odakint valamit, mert att�l kellemesebben

telik az a nyavaly�s id�. �s kicsi Anna ilyenkor �nekelt. Sz�vesen

tette, j�l esett tudnia, hogy az � c�rnahangocsk�ja is �r�met okoz

valakinek.

Nem is t�rt�nt semmi hiba.

Egy este azt�n v�gigszaladt a falun a h�r: j�nnek az oroszok!

Messzir�l �gy�z�st lehetett hallani, �s az embereket kigy�jt�tte az

izgalom a piacra. Akadtak, akik azt is tudt�k, hogy melyik falun�l

vannak m�r.

M�snap reggel, batyu�tad�skor, elmondta kicsi Anna, hogy mit hallott 

a faluban.

- Felszabadultunk! - �rvendett meg a k�t ember a pinc�ben s er�sen a

lelk�re k�t�tt�k kicsi Ann�nak, nehogy a nagy felszabadul�sban r�luk

megfeledkezz�k.

H�t ett�l nem kellett f�ljenek. Az �vatos b�lk�nyiek nagyon is sz�mon

tartott�k a maguk k�t ember�t. Amikor �gy d�l fel� hallani lehetett

m�r a puskal�v�seket is, �s n�h�ny f�lig poros n�met v�gigz�rg�tt

l�hal�l�ban rablott szekereken a falun, n�h�ny esk�dt, �l�k�n a

b�r�val, kivonult �nnep�lyes processzi�ban, de igen ser�nyen az �cska

gabon�shoz.

- J�szte a kulccsal! - ki�ltott�k oda m�r messzir�l kicsi Ann�nak.

�gy nyitotta ki a b�r� az ajt�t, mint aki szertart�st v�gez.

- �gy na, mink magukat megseg�tett�k. Most azt�n maguk seg�tsenek 

meg minket.

Boldogan sz�k�tt el� a pinc�b�l Weiss �r, meg Bihora. 

S�rva �lelgett�k a b�r�t, meg az esk�dteket s fogadkoztak er�sen, 

hogy haja sz�la sem g�rb�lhet B�lk�nyben senkinek. M�g kicsi Ann�t 

is meg�lelgette a v�gin a kov�cs.

- Ne f�lj, kisl�ny - mondotta neki k�nyeben �sz� szemekkel -, m�t�l

fogva az �n l�nyom vagy! Az orsz�g l�nya vagy! Az eg�sz felszabadult

kommunista k�z�ss�g l�nya vagy! Megl�tod, mik�nt h�l�j�k meg a vil�g

felszabadult prolet�rjai a j�cselekedetet!

Azt�n mentek negy sietve, hogy fogadj�k ill�en a felszabadul�st.

H�t oroszok, azok j�ttek. B�r nagyr�sz�k a f�v�lgyeken haladt el�re,

d�lut�nra az�rt B�lk�nynek is jutott bel�l�k egy sz�zad. Az emberek

beh�z�dtak el�l�k a h�zaikba. Mert ak�rmilyen felszabadul�st is

hirdettek a kov�cs�k, az egyenruh�hoz m�gsem volt t�ls�gosan sok

bizalmuk. Majd ha ezek od�bb mennek, gondolt�k, majd akkor megl�tjuk,

mit kell �nnepelni.

Hanem azok nem mentek od�bb. Megsz�llt�k a falut. Bet�dultak az

udvarokra. Ber�gt�k a h�zak ajtaj�t. Le�t�tt�k a falr�l a Krisztus-

k�peket. Ordib�ltak, pisztollyal l�d�zt�k az �lbeli diszn�kat s a

h�zakban r�t�madtak a feh�rn�pekre. Egyszeriben megtelt a falu

jajgat�ssal, sivalkod�ssal, l�porf�sttel. Az emberek szaladtak 

a falu kommunist�ja ut�n.

De volt annak baja egyed�l is. Ott vitatkozott a kapuban h�rom

muszk�val. A muszk�k hajtott�k kifel� a tehen�t, � meg magyar�zott

nekik.

- �n kommuniszt! Hallod, tov�ris? �n kommuniszt! Sztalin, Lenin,

kommuniszt!

- Dobre, dobre - b�logattak a muszk�k �s elvitt�k a tehenet.

- Poncius�t ennek a vil�gnak - m�rgel�d�tt a kov�cs - nem tudok

besz�lni vel�k! Hol van Weiss �r? Az �rti a nyelv�ket!

Szaladtak az emberek a kov�ccsal egy�tt Weiss �rhoz. De az m�r akkor

ott �lt egy aut�ban, valami tisztf�le mellett s csak ennyit ki�ltott

vissza nekik:

- Sz�ks�g van re�m a v�rosban! Ha kell valami, forduljanak csak

bizalommal a parancsnok elvt�rshoz! Van mellette tolm�cs!

Azzal elrobogott. Akkor m�r egyetlen t�bolyult sikolt�s volt a falu.

T�pett ruh�j� asszonyok futkostak eszel�sen b�v�helyet keresve.

V�resre vert f�rfiak h�r�gtek az udvarokon. R�h�g�, durva katon�k

vonszoltak hajukn�l fogva sikoltoz� le�nyokat. Valahol �gett egy h�z.

Az emberek szaladtak a kov�ccsal a parancsnokhoz. F�l �r�ba ker�lt,

m�g megtal�lt�k. Ott �lt a pl�b�nia szob�j�ban, elterpeszkedve. El�tte

egy kancs� bor. K�t katona akkor taszig�lt be hozz� �ppen egy s�r�

le�nyt.

- H�? - mordult r� a kov�csra, amikor az el�be toppant.

- Elvt�rs! - ki�ltotta k�p�b�l kikelve Bihora. - Hogy t�rheti, 

amit ezek csin�lnak? �n kommunista vagyok, �n...

A parancsnok odaintette a tolm�csot. Az r�mordult Bihor�ra.

- Mi bajod van?

- Elvt�rs! - fordult fel�je k�ts�gbeesetten a kov�cs, hogy v�gre

tal�lt valakit, aki meg�rti a szav�t - �n mint igaz kommunista magyar

k�rem magukat...

- Te kommunista vagy? - n�zett v�gig rajta bizalmatlanul a magyarul

besz�l� pisztolyos ember.

- Igen, elvt�rs! H�sz �ve vagyok kommunista �s ezek az emberek 

itt megv�dtek, elrejtettek...!

- Mit tett�l a kommunizmus�rt? - szak�totta f�lbe t�relmetlen�l 

a pisztolyos.

A kov�cs megzavarodott.

- Hogy...?

- Azt k�rdeztem, mit tett�l? Mif�le �rdemeid vannak? H�ny embert 

�lt�l meg? H�ny hidat robbantott�l? He?

- �n - h�zta ki mag�t Bihora s�rt�d�tten - hallja-e, �n nem vagyok se

gyilkos, se robbant�s! �n becs�letes, b�k�s kommunista magyar vagyok!

Munk�s kommunista prolet�r vagyok �n, elvt�rs, becs�letes ember! De

ami itt folyik az sz�rny�s�g! Az megcs�fol�sa Marx tanainak! Az!

- Mars ki! - �v�lt�tt r� a tolm�cs, azzal f�lkapta a parancsnok

asztal�r�l a sz�jkorb�csot �s teljes er�vel v�gigs�jtott vele Bihora

fej�n. - Mars ki diszn�! M�g b�r�lni mered, pimasz kul�k l�tedre, 

hogy mit csin�lunk! Mars ki!

Azzal �t�tte, verte a sz�jkorb�ccsal, ahol �rte. Bihora vakon

t�molygott ki a pl�b�ni�r�l. �rezte, hogy csurog arc�r�l a v�r. De nem

az f�jt. Hallotta a h�ta m�g�tt sikoltani a szerencs�tlen behurcolt

le�nyt, durva �llati r�h�g�st hallott, �s az f�jt rettenetesen. Hogy

ezek azok, akikre h�sz �vig v�rt. Akikben �gy hitt, mint a papok a

maguk Isten�ben. Akik a szabadul�st, az emberiess�get, az egyenl�

jogokat �s boldog b�kess�get hirdett�k. Ezek azok!

F�lrel�kt�k, beler�gtak. Csak t�molygott vakon az utc�n. Valaki el�be

futott. Egy �regasszony.

- Bihora �r! Bihora �r! J�jj�n gyorsan! Jaj �n Istenem, �n Istenem,

kicsi Anna...! Nyolcan is re�mentek, arra a gyerekre! Jaj Istenem, 

jaj! Ilyet kellett meg�rj�nk, jaj!

Csak annyit hallott, hogy kicsi Anna. Megr�zk�dott ett�l. Pillanat

alatt mag�hoz t�rt. Nem, ez nem szabad megt�rt�nj�k! Minden, csak 

ez nem! Ez nem lehet. Ez nem szabad. Kicsi Anna! Minden, csak ez nem! 

Ha ez megt�rt�nik, v�ge a vil�gnak!

Rohant az alv�g fel�. Lihegve, h�r�gve cs�rtetett be a sz�k kis

udvarba. Az ajt� nyitva volt, sz�lesen, mint az olyan ajt�k, ahonnan 

a r�ms�g el�zte a gazd�t.

Minden, csak ez nem! F�lkapot a fal mell�l egy hever� kar�t. Bev�g�dott

az ajt�n. A sz�k kis h�z tele volt katon�val. Gonosz vigyorg�sokkal

t�lekedtek az �gy k�r�l. A kov�cs k�z�j�k ugrott a kar�val.

- Kifel� innen, diszn�k! Kifel�! Bitangok! Aljasok! Kifele!

Le�t�tt�k hamar. Csizm�k tapostak re�. R�g�sok �rt�k. Fejbe v�gt�k.

M�g �jultan is �t�tt�k, r�gt�k. Azt hitt�k, halott. Kidobt�k az

udvarra. Hajnalban akadt re� a feles�ge. �gy vitt�k haza sarogly�n.

V�res habot h�rg�tt a sz�ja. V�res habot h�rg�tt az eg�sz falu, azon

az �jszak�n.

Kicsi Anna m�snapra meghalt. Akkorra m�r od�bb mentek a katon�k, csak

egy komissz�r maradt ut�nok. G�ppisztollyal uralkodott a pl�b�ni�r�l 

a felszabadul�son.

Pap n�lk�l temett�k kicsi Ann�t. A pl�b�nost pinc�be z�rva �rizte a

komissz�r. Alig volt a temet�sen valaki. Sok embert, asszonyt s le�nyt

temettek m�g azon a napon.

H�rom h�tig fek�dt Bihora, a kov�cs. Akkor f�lkelt valahogy,

�tv�nszorgott a m�helybe �s hosszan matatott ott. Mikor kij�tt,

vadonat�j s�rkereszt volt a v�ll�n. Nem n�zett senkire, csak egyenesen

a temet�kertbe ment. Megkereste a kicsi Anna s�rj�t. Nagy nehezen

f�l�ll�totta r� a keresztet. A kereszt f�j�ba bele volt �getve fekete

bet�kkel:

"Itt nyugszik Kicsi Anna �s a szabads�g"

�llt el�tte m�g egy ideig �s n�zte. Tal�n im�dkozott is. Azt�n

hazav�nszorgott �s visszafek�dt az �gyba.

M�snap h�vatta Bihor�t a komissz�r. A temet�be.

- Mi az ott? - ord�tott r� d�ht�l v�r�sen �s r�mutatott korb�cs�val 

a keresztre.

- Kereszt - felelte Bihora kem�nyen.

- S neked meghalt a szabads�g?

Bihora r�n�zett a komissz�rra, egyenesen a szem�be.

- Nem csak nekem, elvt�rs. Mindenkinek, aki itten �l!

M�r csattogot is a korb�cs Bihor�n. Azt�n elvitt�k. 

F�l�v m�lt�val ker�lt csak el�. Elcsig�zottan, nyomor�kra verve. Akkor

m�r egyetlen keresztfa sem �llott a b�lk�nyi temet�ben. A komissz�r

led�ntette valamennyit. Mert a kereszt a reakci� jelv�nye, s m�g a

halottaknak sincs joguk reakci�hoz a felszabadul�s orsz�g�ban.

Egy napon kis t�lgyfacsemet�t hozott be Bihora az erd�r�l. Egyenesen 

a temet�kertbe vitte. S r��ltette kicsi Anna s�rj�ra. Oda �ppen, ahol 

a kereszt �llott volt. A pl�b�nos �r ott s�t�lt �ppen a s�rok k�z�tt 

�s megl�tta a kov�csot.

- Mit csin�l itt, j�ember?

- Keresztet �ltetek kicsi Anna s�rj�ra, pl�b�nos �r k�rem.

Azt�n l�tva a pl�b�nos csod�lkoz� arc�t, hozz�tette m�g halkan:

- Ebb�l �csolok majd keresztet egyszer, ha elj�n r� az id�.

N�zte a pl�b�nos a kis t�lgyfacsemet�t s mellette a t�r�d�tt arc�

megv�n�lt embert, azt�n s�hajtott.

- Isten tudja, mikor lesz az, Bihora.

Az ember ott a s�rn�l r�n�zett a papra. Konok t�z s�t�tlett a szem�ben.

- Ment�l k�s�bben lesz, pl�b�nos �r, ann�l nagyobb �s szebb lesz majd 

a kereszt!

- De akkor m�r csak annyit kell r��rjak - tette hozz� lassan - hogy 

itt nyugszik kicsi Anna. Mert a szabads�g addigra f�lt�mad.