Wass Albert : Pog�ny �j�vi k�sz�nt�


Hej emberek! Markomban s�r�

fekete v�rrel telt kupa!

Ezzel k�sz�nt r�tok egy rongyos,

vil�gg� �z�tt �rva kobzos

utols� Kopp�ny-unoka!

Borra nem telt. �gy h�t kup�mat

megt�lt�ttem b�s magyar v�rrel.

Hozz�tok sz�lok emberek!

H�j, testv�reim, emberek

�t vil�gr�szen szerte-sz�jjel!

�m alvadt v�rrel telt kup�mat

e r�t vil�gon v�gig�nt�m

s magyar v�r mellett, ahogy illik,

az �jesztend�t �si m�dra

zord t�ltos-sz�val f�lk�sz�nt�m!

Babon�t mondok, sz�rny� �tkot!

Vad m�gi�t, mely megfogan:

meg�tkozom azt, aki vigad!

Ki bort iszik, asszonyt �lel,

b�k�ben �l �s boldogan!

Mert jaj, v�res n�p ma az �n n�pem!

Ordas vadak t�pik a test�t!

S kik elfordulnak t�le, hogy ne l�ss�k:

�tok marja ki k�t szem�k vil�g�t

s pusztuljanak, ha gy�sz�t elfeledt�k!

M�regg� v�ltozz�k a bor minden poh�rban

�s t�bolyult sikolly� a kacaj!

�s sz�rny� v�sz �s hal�lh�rg�s l�gyen

�s minden f�ldi otthon porr� �gjen

�s minden c�da ember benne �gjen,

ki tudni arr�l semmit nem akar:

hogy mik�nt pusztul b�rt�nben, k�nban, v�rben,

egy r�szv�tlen vil�g k�zep�ben,

mag�ra hagyott n�pem, a magyar!


(�j Hung�ria, 1949. december 30.)