Wass Albert : Pogány újévi köszöntő


Hej emberek! Markomban sűrű

fekete vérrel telt kupa!

Ezzel köszönt rátok egy rongyos,

világgá űzött árva kobzos

utolsó Koppány-unoka!

Borra nem telt. Így hát kupámat

megtöltöttem bús magyar vérrel.

Hozzátok szólok emberek!

Héj, testvéreim, emberek

öt világrészen szerte-széjjel!

Ím alvadt vérrel telt kupámat

e rút világon végigöntöm

s magyar vér mellett, ahogy illik,

az újesztendőt ősi módra

zord táltos-szóval fölköszöntöm!

Babonát mondok, szörnyű átkot!

Vad mágiát, mely megfogan:

megátkozom azt, aki vigad!

Ki bort iszik, asszonyt ölel,

békében él és boldogan!

Mert jaj, véres nép ma az én népem!

Ordas vadak tépik a testét!

S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák:

átok marja ki két szemük világát

s pusztuljanak, ha gyászát elfeledték!

Méreggé változzék a bor minden pohárban

és tébolyult sikollyá a kacaj!

És szörnyű vész és halálhörgés légyen

és minden földi otthon porrá égjen

és minden céda ember benne égjen,

ki tudni arról semmit nem akar:

hogy miként pusztul börtönben, kínban, vérben,

egy részvétlen világ közepében,

magára hagyott népem, a magyar!


(Új Hungária, 1949. december 30.)