A kereskedelem és a vásár

Őseink háztartásuk egyszerűbb tárgyait maguk állították elő. Élelemmel őseink nagy állatállományuk és fejlett fölművességük révén mindig jól el voltak látva. Az élelem megszerzéséhez pénzre nem volt szükségük; ezzel csak a kalandozások idején ismerkedtek meg. A szerzett pénzeket azonban ekkor sem fizetésre, hanem átfúrva csizmájuk és ruháik díszeként használták fel. Mivel a Kárpát-medence igen gazdag volt ezüstben (Selmec környékén) és aranyban (Zalatnán), így őseink állatokért, mezőgazdasági termékeiért, aranyukért, ezüstökért a keleti piacon prémeket, szőnyegeket, selymeket és brokátokat vásároltak. Keleti vásárokon való részvételünkről Ibn Ruszta is megemlékezik írva, hogy Kercsbe érkezve "a magyarok bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket, és más bizánci árukat vesznek". A korabeli auktorok leírják, hogy a magyaroknál "pompa és gazdagság" uralkodott. A Kárpát-medence beleesett abba a nagy európai kereskedelmi útvonalba, amely Pesten és Vereckén keresztül Kijev felé vezetett, de az észak-déli - Al-Duna, Morvaország-Odera - útvonal is hazánkon át vezetett. A peresljevicei vásárok nagy vonzereje a magyar ezüst volt. A magyarok a prágai vásárokon bizánci szolidusokkal fizettek. A normannok nagy mennyiségben szállítottak magyar szablyákat Skandináviába; múzeumaik ma is tele vannak ilyenekkel.

Kiszely István: A magyar nép őstörténete