A nyergesek

Őseink nyergeit fából készítették és lovaik hátára "szabták", akárcsak ma a zakókat vagy a kényesebb női ruhákat. Az utolsó magyar fanyerget készítő nyergesmester 1938-ban halt meg Tiszafüreden; e tudomány egészen eddig élt a magyarság körében. A nyereg elkészítése éppoly kényes munka volt, mint az íjé. Fontos volt a két nyeregszárny, a két kápa, a kápát áthidaló farbőr, a nyeregről lecsüngő kengyelek, a hevederszíj, a nyerget rögzítő szügyelő és a farhám szakszerű elkészítése, hiszen a nyereg érzékeny egyensúlyi állapotot teremt a ló hátán. Lószerszámait a magyar ember mindig ékesen feldíszítette; honfoglalás kori női nyergeink díszesebbek voltak, mint a férfiaké. Őseink házasságkötésekor egyik legfontosabb ajándéka a lószerszám volt; a halottat többnyire ezen hozományával együtt temették el.

Kiszely István: A magyar nép őstörténete