Wass Albert: A ny�r ment �t az erd�n

Lehajtott fejjel, nesztelen haladt.

Hi�ba volt felh�be-halt a lelke:

az�rt az erd� m�gis �szrevette.

Egy sz�l indult valahol: csoda-k�nny�,

s az izgatott f�k halk morajra keltek.

Harangvir�gok �sszecsilingeltek,

s egyszerre feldalolt minden mad�r:

„A Ny�r! A Ny�r! A Ny�r!”

A ny�r meg�llt,

�s felemelte halkan a fej�t.

Szomor�an a f�kra n�zett,

megt�r�lte k�t k�nnyes szem�t

�s ment tov�bb.

A b�kk�k ajk�n elhalt a besz�d.

Sz�l megtorpant. Mad�r elhallgatott.

Csak a patak sz�ve zakatolt

nyugtalanul, r�m�lve, akadozva.

A ny�r ment �t az erd�n,

s amerre elhaladt:

a n�ma erd� d�bbent katon�i

tisztelegve �lltak sorfalat.