"Az ember általában fél a szavaktól. Megszokta, hogy féljen tőlük. Mert egy életen keresztül egyebet sem hallott, csak szavakat, és rendesen nem volt semmi a szavak mögött, amiket hallott. Hányszor hallottuk életünkben, hogy �örökké�, �soha�, �utolsó�, és hányszor mondottuk ki magunk is őket, és nem éreztünk semmi különöset amellett, mert hiszen tudtuk, hogy az �örökké� mögött nincsen az örökkévalóság, és a �soha� mögött nincsen a végső megsemmisülése valaminek. És most aztán egyszerre úgy jártunk, mint a mesebeli pásztorlegény, aki naponta �farkas�-t ordított és amikor valóben eljött a farkas, ordítani sem mert, mert nem volt több hitele a szavának." /Wass Albert/