S�haj

�n Istenem, az id� hogy szalad!

Ma m�g vagyunk, holnap m�r nem lesz�nk,

m�lt �s eml�k: minden elmarad.

Nyomunkat rendre belepi

r�t lombj�val az �szi sz�l.

S hogy kik voltunk:

maholnap az sem tudja,

aki r�lunk besz�l.

Z�lden remeg a ny�rfa lombja,

a bajor erd�n szell� t�mad.

L�por-szag� k�d�k lepik

a j�vend�t �s a haz�mat.

Feh�r itt is a ny�rfa k�rge,

pillang� j�r a gy�ngyvir�ghoz.

S m�gis: minden vir�gharanggal,

illattal, sz�nnel, f�nnyel, hanggal

a r�gi erd� h�z mag�hoz.

Bajor erd�k�n v�ndorok haladnak.

A b�nathoz m�r egynek sincs szava.

De s�hajaik �g fel� r�p�lnek,

kend�nyi kis feh�r felh�kk� gy�lnek

s j� sz�l sz�rny�n elsz�llnak haza.

(Bajorerd�, 1946) Wass Albert