�lt�nk a romokon


�lt�nk a romokon �s azt mondottuk: v�ge.

Az ember elveszett.

G�pek nyelt�k el s form�ltak bel�le

juhny�jat �s s�skasereget,

uniformiz�lt robot-hadat,

mely mindent felfalt, mindent megevett:

hitet, j�s�got, b�k�t �s rem�nyt…

�lt�nk neh�nyan egy�tt, kik megmaradtunk,

romok k�z�tt �s lest�k a napot,

hogy f�lk�l-e m�g sz�munkra valaha.

De kelet fel�l csup�n a fellegek

moraja j�tt s d�rt vacogott az �j

s patk�nyok r�gt�k ki holtak sz�j�b�l

a legutols� falat kenyeret.

Amerre n�zt�nk: v�res volt a tenger

s gennyes sebekt�l fert�z�tt a f�ld.

Csupa gy�l�let volt az ember

s csak az volt ember, aki �lt.

Gonoszs�got szolg�lt a tudom�ny,

hozs�nna hirdette az embertelens�get

�s minden ami sz�p volt

led�lt, le�gett.

�lt�nk a romokon �s azt mondottuk: v�ge.

Az ember elveszett.

�s azt�n m�r csak a hal�lra v�rtunk.

Forgott a f�ld. Szelek j�ttek �s mentek.

Denev�rek sz�rnya suhogott

s h�r�k sem volt az embereknek.

�s akkor:

egyszerre csak a vaks�t�ten �t

kiny�lt fel�nk egy gy�nge n�i k�z.

Meglengetett egy sz�l feh�r vir�got:

ennyi volt az eg�sz.

De mintha b�b�jos var�zslat t�rt�nt volna.

Eml�kek t�madta f�l benn�nk valahol.

Zen�ltek l�gyan r�ghallott szavak.

S felnyitotta szem�t egy megcs�folt v�res angyal

valahol a romok alatt.

�s felujjongtunk, mint kiket a m�lyben

el�r egy titkos, dr�ga �zenet:

Emberek vagyunk m�g, emberek!

Nem z�zott g�pei egy bomlott-agy� kornak!

Nem t�pett lomb, kit vak szelek sodornak!

Emberek vagyunk m�g, Isten n�pe!

s hi�ba fojtanak koromba, v�rbe,

hi�ba d�lt le minden talmi �rt�k:

a mi jussunkat m�s egekben m�rt�k

s van m�g valahol Isten, j�s�g, b�ke,

igazs�g, erk�lcs, szeretet…

ember…!

� asszonyi k�z, ki v�ghetetlen tenger

v�res hull�mai f�l�tt ny�lt�l fel�nk

testv�rt keres� szent egyszer�s�ggel,

kit els� galambk�nt viharokon �t

mint szent ir�nyt� a sz�ved vez�relt:

minden orsz�gok b�lcs vez�rei

tanulhatn�nak t�led szebb politik�t.

Kik hasztalan keresik h�rom �ve

a forr�st, melyb�l f�lfakad a b�ke,

v�n k�nyvekben kutatj�k, lombikokban,

elm�letek var�zsszerei k�zt,

boszork�nykonyh�k, alkimista titkok

b�v�s t�z�ben, v�rben,

�rott t�rv�nyben,

fegyverben �s fegyvertelens�gben,

csak ott nem, ahol titkos f�szk�n �l,

mint mad�r, ki m�r r�p�lni v�gyik:

az emberek sz�v�ben.

�ldott l�gy, te habfeh�r galamb,

ki mint a gyermek �jek poklain

sz�llt�l fel�nk r�ms�gr�l mit sem tudva

s kezed kiny�jtva

rebegted el a r�gfeledett jelsz�t: szeretet…!

Mikor m�r azt hitt�k, hogy minden elveszett

s Isten k�p�t betemette egy �sszed�lt vil�g,

�gy ny�lt�l ki romok k�z�tt,

mint egy feh�r vir�g.

S el�led a fagyos vak �jszaka

fekete felh�k h�t�n tovanyargalt

s romok f�l�tt, magosan egy csillag

meghirdette a hajnalt.


(1947.) (Wass Albert)