Mi valamennyien, akik a magyarság jövendő sorsáért aggódunk, kálvinisták és nem-kálvinisták egyformán, tisztában kell legyünk ma azzal, hogy nemzetünk fennmaradása szorosan összefügg egyházaink fennmaradásával. Egy tömegeket egybeolvasztó istentelen világban az Egyház kell legyen az az isteni keret, mely elsősorban lelki, másodsorban pedig szellemi értékeinket nem csupán megőrzi és átmenti az özönvízen túlra.

( Józan magyar szemmel )

 Olyan papokra van szüksége népünknek, akik nem

Isten kertjének kerítései alatt lapulnak, hanem szemtől-szembe állnak vele, mint ahogy a régi idők prófétái tették, akik a számukra érthetetlen üzeneteket és parancsolatokat érthető nyelven, a példaadás nyelvén, tolmácsolni tudják.

( Józan magyar szemmel )

 Tartsuk észben: egy Megújított Magyar Szövetségre van szükségünk a világ teremtőjével, ha élni akarunk.

( Józan magyar szemmel )

 Egy gyönge kőmíves, aki naponta csak öt téglát képes fölrakni a falra, még mindig ezerszer értékesebb tagja a magyar közösségnek, mint az olyan őrtálló vitéz, aki elalszik a gondjára bízott bástyafalon.

( Józan magyar szemmel )

 A Jóisten vezeti azokat, akik jó célért küzdenek.

( Eliza )

 Amíg Isten van, remélni lehet.

( Zsoltár a trombitaszó )

 Isten békességre teremtette az embert és nem háborúságra.

( Magyar pólus )

 A világon mindég az igazság győz, s a ravaszság elpusztul. […] Isten világa, ha lassan is, de Isten világossága felé halad, s ha mi már nem is éljük meg az igazságtétel idejét, azzal a tudattal hajtjuk fejünket nyugalomra, hogy megtettük a magunkét a szebb jövendő kivívásában.

( Zsoltár és trombitaszó )

 A kereszténység nem védhető, s nem menthető, még csak nem is terjeszthető karddal. Sem tankokkal, sem repülőgépekkel. Csak lélekkel.

( Magukrahagyottak )

 Csönd volt körülöttünk, szép, Istentudó csönd…

( Hagyaték )