Székely karácsony


Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron egymagában fenn a Madarason,
Uram!-fohászkodik- fiad megszületett,
Karácsony este van...hogy ha megengeded
Te aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Juttas nekünk is egy kicsi boldogságot!
-Hallotam Áron, de nem mondtad Kinek?
-A népemnek Uram!Szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd igy szól: Te Áron!
Jó kedvembe kaptál, legyen úgy, nem bánom.
De még mielött kérést teljesitem,
Valamit meg kéne magyarázni nekem,
Én a székelyekről hallottam eleget,
Mondtak már rólatok hideget-meleget,
Tudom hívők vagytok. Sokat imádkoztok,
De szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelynek valljátok,
S kiválasztott népem neveit hordjátok,
Áron, Ábel, Mózes, Dániel meg Dávid,
Az egész biblia visssza Ábrahámig.
Ha jól meggondolom, szinte már úgy vélem,
Hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem, magyar a beszéded
S mégis a székelyek boldogságát kéred...
Miféle náció, ha a nyelve magyar?
-Óh uram! Szól Áron a székely is magyar,
Csak egy kicsivel több.Igaz, hogy nem sokkal.
...Ott áll a sok fenyö, keményen vigyázban,
Gyertyák pislákolnak ezer csíki házban.
Megkondult Csíksomlyó máriás harangja,
S szelíd korholással szállott az Úr hangja.
Jól van! Áron fiam és most tartsunk rendet.
Ez a "kicsivel több" megmagyaráz mindent.
Én megértettelek és most érts meg te is
Kicsit ezért több a szenvedésetek is.

Szélles Sándor, Marosvásárhely