Knydi Sndor: Nyergestet
Cskorszgban, hol az erdk zldebbek taln, mint mshol, ahol ezsthang rigk nekelnek a nagy fkon, s hol a fenyk olyan mlyen kapaszkodnak a vn fldbe, kitpni vihar sem tudja mskppen, csak kettttrve, van ott a sok nagy hegy kztt egy szelden, szpen hajl, mint egy nyereg, kit viselne mesebeli ris l. gy is hvjk: Nyergestet; egyik kengyelvasa: Kszon, a msik meg, az innens, itt csillogna Cskkozmson. Nemcsak szp, de hres hely is, fnn a tetn a nyeregben ott zldellnek a fenyfk egsz Cskban a legszebben, ott eresztik legmlyebbre gykerket a vn trzsek, nem mozdulnak a viharban, inkbb szlig ketttrnek. vszzados az az erd, ll azta rendletlen, szabadsgharcosok vre lktet lenn a gykerekben, mert temet ez az erd, s kopjafa minden szl fa, itt esett el Gl Sndornak szznl is tbb katonja. Vres harc volt, a patak is vrtl radt azon reggel. Tmadt a cr s a csszr hatalmas nagy hadsereggel. De a vdk nem rettentek - alig voltak, ha ktszzan -, lltak, mint a fenyk, a harc rettent vad viharban. Vgl csellel, rulssal dlre krlvettk ket, meg nem adta magt szkely, mint a szlfk, ketttrtek. Elmult az ellensg is ekkora btorsg lttn, zszlt hajtva temette el a hsket a hegy htn. gy haltak meg a szkelyek, mind egy szlig, olyan btran, mint az a grg hromszz Termople szorosban.
Nem tud rluk a nagyvilg, hstettkrl nem beszlnek, hrk nem rzi legenda, dicst harci nek, csak a srjukon ntt fenyk, fnn a tetn, a nyeregben, s azrt zldell az az erd egsz Cskban a legszebben. 1965
|