Az acsalapu folyók, patakok partján, árkokban és erdőszéleken nő. Lényegesen nagyobb, mint a martilapu, amelynek a családjába tartozik. Kalapnagyságú levelei enyhén fogazott szélűek, fonákuk szürkén-molyhos. A piszkosfehértől a halványrózsaszínbe játszó fészekvirágzata laza fürtben virít a szár csúcsán.
A lázcsillapító hatású gyökereit gyűjtjük, (még a virágzás előtt), amelynek a nagy pestisjárványok idején igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Láz, légszomj, köszvény és epilepszia ellen használjuk izzasztó teaként. Egy-két csészével igyunk meg belőle napközben kortyonként.
A nagy, friss leveleket nemcsak ficamos, rándult, feltört lábra rakhatjuk fel, de mindenfajta égés, rosszindulatú fekély gyógyítására is használjuk.
FELHASZNÁLÁSI MÓDOK
Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret V4 liter vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük és leszűrjük.
Pakolás: a friss, megmosott leveleket szétzúzzuk és felrakjuk a beteg . testrészre. Naponta többször ismételjük.
AJÁNLOM AZ OLDALT
