H�sv�ti lev�l a kish�gomnak Hamburg v�ros�ba

Ezerkilencsz�ztizenn�gy. H�sv�t. Eml�kszel m�g? Egy v�n erd�lyi park tiszt�sait milli� vir�ggal hintette be a tavasz, a mi tavaszunk. Piros-feh�r-z�ld z�szl� lengett a h�zon. . . Istenem, eml�keznek-e m�g a f�k erre a h�rom sz�nre?A park al�hajl� bokrai, z�ld levelek puha rejtek�be sok-sok sz�nes toj�st dugdostak el j�s�gos kezek, pirosat, lil�kat, k�keket. . . azt�n kihoztak minket a szob�b�l, elvittek a legsz�lso f�ig, ott elengedtek �s azt mondt�k: „ma a kertbe toj�sokat dugtak el a nyuszik. . . menjetek, keress�tek meg �ket!

Elindultunk. Ketten. K�zen fogva. Te meg �n, k�t csepp, kicsi ember.
Sok-sok piros toj�st megtal�ltunk, de mi csak ment�nk tov�bb sz�ntelen�l, egym�st meg�rtve, babon�s gyerekhittel kerest�k a nyuszit, nek�nk a h�sv�ti csoda-nyuszi kellett, k�ts�gbeesett nagy gyermekv�ggyal kellett. . .
Ment�nk, ment�nk el�re, �s kerest�k �s nem tal�ltuk meg. . . a mai napig.



K�r�sk�r�l rig�k daloltak, vir�gok illata sz�llt felett�nk, �s tarkasz�rny� lepk�k cs�kol�dztak a tavaszi �gen. Az a mad�rdal ma is itt cseng a f�lemben m�g �s tudom, hogy Te is hallod n�ha, �s a vir�gok illat�t is �rzed, ha n�ha b�s eml�k-tornyokb�l leomlik r�d ez a r�gi tavasz. Amig mi ment�nk, vir�ggal besz�rt v�gyak �sv�ny�n, valahol ezalatt t�zr�zs�k ny�ltak, �s piros szivek f�l�tt a diadalmas Hal�l �nnepelt.



Nek�nk a ngy t�zbol csak a pernye jutott, amely mint s�r� f�tyol hullt le a sziv�nkre, �s emberr� �t�tt n�gy �vre r�. Az�ta ciklon j�r Erd�lyorsz�g felett, ciklon, mely felragadott t�ged is, �s vitte nyuszi keres� l�ptedet, messze nyugati dzsungelek fel�. Ma itt vagyunk. Ugr�sra v�r�, cs�ndes Akel�i egy elrohan� dzsungel-�z� sorsnak. Sok h�sv�ton �t jutottunk �t id�ig: k�t csepp, kicsi ember az �ri�s f�k alatt, amikor �tnak indult, bizony nem tudta, hogy egyszer ide�r.



Nem mondtda senki, hogy azt a nyuszit nem lehet megtal�lni, mi csak kerest�k, kerest�k sok�ig a nyom�t . . . az�ta megtal�ltunk n�ha sz�nes toj�sokat, n�ha r�nk mosolygott az �r�m, de a lelk�nk�n mindig ott borongott valami furcs �rny�k . . . Most m�r tudom: a meg nem tal�lt nyuszi �rny�ka volt. Kish�gom, idegen v�ros messze k�d�be e kusza bet�k post�j�n �zenem:
minden h�sv�tkor fogd meg a kisfiad kez�t, �gy vezesd �t v�gig a kerten; piros toj�st keresni.



Ne ereszd el soha a kez�t, vezesd �t az �let h�sv�tjain �t, egyik �r�mtol vidd a m�sikig, tan�tsd meg, hogy dr�ga itt a f�ld�n minden kis sz�nes toj�scsoda, �s nem szabad rohanni b�s �lom-nyuszik ut�n, mert nincsenek. Ne tudja meg soha, hogy egyszer ezerkilensz�zharmincegyet �rtunk, �s sokan-sokan az �let nagy gyermekei k�z�l d�bbenve �lltunk sorsunk �tveszt�in, s nem tudtuk megtal�lni a csap�st, amely az elrejtett �r�m�kh�z vezet. Ne tudja meg soha, hogy voltak perceink, borzalmas percei az �let�nknek, amikor s�padtra v�lt sz�vvel �lltunk t�tong� szakad�kok felett, �s a t�ls� parton a v�gyaink temettek. . . temettek: egy-egy kis �lom-nyuszit. Ha pedig valamikor � is h�sv�ti levelet �r majd a kish�g�nak:
szebbet �rjon, v�gabbat �rjon, h�sv�ti toj�sok tarka sz�neibe – ne a sz�ve v�r�be – m�rtsa a tollat, �s mialatt �rja, ne hulljon k�nnycsepp a papirj�ra.