Wass Albert: Fenyő a hegytetőn

Aki odatette,
úgy rendelte:
a tetőre kiállj!
se fagyban, se szélben
meg ne retirálj!
Verjen a vihar!
Sorvadj el a napban!
De sohase mással:
de mindig magadban!

Aki odatette,
azért tette oda,
mert nagyon szerette.
Vad vihar-kezével
verte, ostorozta,
hogy azt a pogány lelkét
azt a dacos lelkét
hófehérre mossa!