Zrvers
Hajtrtt vagyok a tengeren.
Palackomat a tengerbe vetem.
Beleshajtottam a sorsomat,
flelmemet s sok bs gondomat.
S most szz pecsttel elzrt bnatom
a hullmok kedvnek tadom.
Merl, rkre tn, a mlybe le
s aranyhalacskk jtszanak vele.
De lehet, hogy mg perce j neki,
s egy bs hullm majd egyszer flveti.
S kidobja egy kz – tn az isten –
egy gondtalan kor lbai el.
Borzadtan olvassk, kik rtallnak
s gy suttogjk dbbenve, egymsnak.
“Valahol szrny vihar lehetett...
S a viharban egy nemzet elveszett...!” |