Tudnod kell kedvesem, hogy amikor a J�isten a vil�got megteremtette, �s m�r mindennel k�szen volt, �sszeh�vta n�gy legkedvesebb angyalk�j�t, hogy sz�tossza k�zt�k a vil�g kincseit.Az igazi
kincseket.Egyiknek a j�s�got adta, hogy sz�lljon le vele az emberek k�z�, �s mindenkinek a sz�v�be tegyen bel�le egy darabk�t. A m�sodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a
b�kess�get.L�thatod: igazi nagy kincseket osztott sz�t az angyalk�i k�z�tt a J�isten. Odamentek sorra minden emberhez.Az emberek azonban lez�rt�k sz�veiket nagy s�lyos lakatokkal.Gy�l�let, �r�gys�g rosszindulat, kapzsis�g �rizt�k a lakatokat, �s Isten angyalk�i hi�ba mentek egyikt�l a m�sikig: a sz�vek nem ny�ltak meg �s �k nem tehett�k bele a J�isten aj�nd�kait........S ahogy ott a J�isten szomorkodott, egyszerre csak el�be l�pett a negyedik kicsi angyalka , akir�l m�r bizony meg is feledkezett volt, �s ezt mondta.

-Hallgass meg engem �des j� Istenem! L�m odaadtad
angyalt�rsaimnak a j�s�got, meg a szeretetet meg a b�kess�get, de
�k bizony nem �rnek vele semmit, am�g az emberek sz�ve z�rva marad.
Add nekem az erd�ket �s �n majd megnyitom vek�k az emberek sz�v�t.
-pr�b�ld meg lelkecsk�m- mondta kedvesen a J�isten-Legyen ahogy
k�v�nod: neked adom az erd�ket!
....................................
Ott megpihentek �s v�rt�k az embereket.
J�tt az els�.
De hi�ba daloltak a madarak,�s hi�ba mes�lte legszebb mes�it a
forr�s,hi�ba vir�goztak a vir�gok, hi�ba suttogtak a f�k az ember nem
l�tott meg �s nem hallott meg mindebb�l semmit.Fejsz�t fogott ,
lev�gott egy f�t,�s elment vele.Sz�ve nem ny�lt meg egyetlen pillanatra
sem.Ront� ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, mikor l�tt�k, hogy hi�ba sz�p az
erd�, a ront� ember nem l�tott meg bel�le semmit.megsiratt�k a
szerencs�tlent, amikor elment z�rt sz�vvel �s hidegen.Ez volt az els�
harmat a f�ld�n.Az est�li harmat.Angyalok k�nnye.
Azt�n j�tt a m�sodik ember.J�tt, de � sem l�tott meg semmit az
erd�b�l.Vakon �s s�keten haladt a maga �tj�n, fej�t lehajtva hordta,
�s sz�raz r�zs�t gy�jt�tt.Sz�raz �gakat keresett csup�n a csodasz�p
erd�ben.Az � sz�ve se nyilhatott meg.J�tt �s elment.Gy�jt� ember
volt.Az angyalok megsiratt�k �t is , m�g jobban mint az els�t.�s ez volt
az erd�n a m�sodik harmat.A hajnali harmat.
�s akkor j�tt a harmadik ember. J�tt , meg�llt a tiszt�s sz�liben �s
meghallotta s�rni az erd�t.Megl�tta a vir�gokat, f�kat.Meghallotta a
csermelyt.�s halkan mondta:-Istenem milyen sz�p...
�s abban a pillanatban lehulott sz�v�r�l egy rozsd�s lakat.Akkor kelt a
nap.Kacag� sugarai aranycsik�kon nyargalt�k v�gig a f�k
tetej�t.Szempillant�s aladt felsz�radt a harmat , sz�tfoszlottak a k�d�k
. ragyogott a k�k �g , csillogtak a f�sz�lak, �s egyszerre megsz�lalt
minden mad�r.
Milyen sz�p!- mondta m�gegyszer az ember.
Az angyalok pedig odal�ptek hozz�, egyenk�nt, l�bujjhegyen �s nyitott
sz�v�be bele tett�k a kincseket. A j�s�got a szeretetet �s a
b�kess�get.Magasan f�nn az �gben , feh�r felh� tutajon a J�isten �lt
maga. B�r�nyfelh�ket p�f�kelt nagy k�k pip�j�b�l �s al�mosolygott a
f�ldre.�gy volt ez lelkecsk�m �s az�ta is �gy van.H�romf�le ember �l a
vil�gon: a ront�-ember, a gy�jt�- ember �s a l�t�-ember.Te l�t�-ember
leszel, ugye?
Amikor az erd�re kim�gy , figyelve l�pj �s l�bujjhegyen.Mihelyt a f�k al�
bel�psz �s felrebben el�tted az els� rig�: tudnod kell , hogy az erd�
�szrevett..................................