Ha majd az �sz,
�sszegy�jt minden b�natot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
elj�ssz-e vigasztalni, kedvesem?

Elj�ssz-e akkor simogat� sz�val,
mikor a lelkem t�bb� nem nevet,
s mes�lsz-e majd, mikor a k�nnyem �get,
hajnal-f�nyb�l sz�tt, sz�nes-sz�p mes�ket,
amiket egyszer �n mondtam neked?

Ha akkor elj�ssz:
�ld`ni fogom a l�baid nyom�t,
s �ldott legyen a r�zsasz�n� �t,
az �t, melyen menni fogsz tov�bb,
�ldott legyen a sz�v, mely erre kerget,
s �ldott legyen, �ldott legyen a lelked,
legyen a boldog �lmok temploma.

Hanem az�rt
�ldani foglak t�ged akkor is,
ha nem gondoln�l r�m t�bbet soha.