�j�v

K�t gyerekszem kerekre nyitva

kitekintett egy reggelen:

k�pr�zva h�vta kint az �j�v:

„gyere velem ma gyermekem.”

A v�gy fogott. Kis bunda, sapka,

ajt� kiny�lt: r�p�lt a sz�n,

t�nd�rorsz�gba vitt az �j�v

egy csillagsz�r� d�lut�n.

Hanem az�ta mintha mindent

rossz szellem var�zsa verne:

a t�nd�r�lmok megfakultak,

szeg�ny �j�v is v�n�l egyre.

Ma is elj�tt. Jaj, nagyon v�n lett …

r�gi arc�t m�r nem lelem.

Koldusk�zzel j�tt �regasszony:

�gyis tudom mit hoz nekem.

�gyis tudom: m�s lettem �n is,

a b�nat m�s, �s m�s a n�ta.

K�reget�, v�n, rongyos �j�v

                                                             csak s�rva j�r egy id� �ta.