Karácsonyi mese

Elindul újra a mese!

Fényt porzik gyémánt szekere!

Minden csillag egy kereke!

Ezeregy angyal száll vele!

Jön, emberek, jön, jön az égből

Isten szekerén a mese!

Karácsony készül emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek,

hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese

már nem is egészen mese.

Belőle az Isten szeme

tekint a földre lefele.

Vigyázzatok hát, emberek,

titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni,

s angyalt lesve a csillagok közt

Isten szekerét megkeresni.

Ünneplőben elébe menni,

mesék tavában megferedni,

s mesék tavában mélyen, mélyen

ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete,

vak gyűlölettől fekete.

Vak, mint az emberek szeme:

az égig sem látnak vele.

Pedig az égből lefele

porzik már Isten szekere.

Minden csillag egy kereke,

ezeregy angyal száll vele,

az Isten maga száll vele,

és csillagtükröt nyújt felénk,

mesetükröt a keze.

Szent tükrébe végre egyszer

pillantsatok tiszta szemmel,

tiszta szemmel, Istenszemmel

milyen szép is minden ember!

Minden ember szépségtenger

s mint a tenger csillagszemmel

Telve vagyok szeretettel…!

Tagadjátok…? Restellitek…?

Elfordulnak fejeitek…?

Megvakultak szemeitek…?

Szépségteket, jóságtokat

Nem érzitek, nem hiszitek…?

Csillaggyertyák fénye mellett

Isten elé nem viszitek,,,?

Akkor bizony rútak vagytok,

szegények és vakok vagytok,

ha szépek lenni nem akartok.

De még így is, szegényen is,

rútan, vakon, mégis, mégis

Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,

elindítja fényszekerét,

jó emberek játékszerét.

Milyen kár, hogy áldó kezét

nem érzitek, nem nézitek

s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,

minden embernek gondja van,

a sok angyalnak mind gondja van,

s az Istennek is gondja van,

mert mindenekre gondja van.

S így múlik el a szép s a jó

az ember mellől, nyomtalan.