Wass Albert: Darvak

... Fent ék alakban vonulnak a darvak...

Nem is tudom miért fáj úgy nekem

ez az éles, tragikus ék alak...

Érzem talán: ez lesz a végzetem.

Ha egyszer ősz lesz,

és értem küldenek a csillagok,

mint Lohengrinért: csoda-táltoson,

amikor meghalok:

daruvá változom.

És jönnek majd a többi darvak,

körüllebegnek, szárnyra kapnak,

s amíg lent elsirat az ének,

a végtelenbe elkísérnek.

Valaki akkor feltekint az égre,

Nem tudja mért, de könny szökik szemébe:

                                             ... fent ék alakba vonulnak a darvak.