Wass Albert:  A vers

Nem úgy fakad a vers,

ahogy Ti gondoljátok,

nagy véres harcok árán:

nem úgy fakad a vers.

A vers csak születik,

mint ahogyan születik a szél.

Vagy a virág.

Vagy a falevél.

Szellő a vers,

s én azt hiszem,

a Végtelen küldi vele nekünk

Világ-virágok bűvös illatát,

s amint szívünkön lopva illan át

lepergeti az érzés-szirmokat.

(Alkony felé

egymásnak furcsa kékes titkokat

hegyek üzennek így.)

Mikor a vers fakad,

egy pillanatra minden más megáll.

Csak alig-alig dobban a szívünk,

mint patak, akit a tél mederbe zár.

Egy pillanat ...

s a lelkünkön lábujjhegyen megy át

egy messziről jött csöndes idegen.

Tavaszi szél oson át néha így

az alvó ligeten