Wass Albert:  A vers

Nem �gy fakad a vers,

ahogy Ti gondolj�tok,

nagy v�res harcok �r�n:

nem �gy fakad a vers.

A vers csak sz�letik,

mint ahogyan sz�letik a sz�l.

Vagy a vir�g.

Vagy a falev�l.

Szell� a vers,

s �n azt hiszem,

a V�gtelen k�ldi vele nek�nk

Vil�g-vir�gok b�v�s illat�t,

s amint sz�v�nk�n lopva illan �t

lepergeti az �rz�s-szirmokat.

(Alkony fel�

egym�snak furcsa k�kes titkokat

hegyek �zennek �gy.)

Mikor a vers fakad,

egy pillanatra minden m�s meg�ll.

Csak alig-alig dobban a sz�v�nk,

mint patak, akit a t�l mederbe z�r.

Egy pillanat ...

s a lelk�nk�n l�bujjhegyen megy �t

egy messzir�l j�tt cs�ndes idegen.

Tavaszi sz�l oson �t n�ha �gy

az alv� ligeten