Wass Albert:  A Nap

Olyan a szemed, mint a Nap,

kár volt, hogy belenéztem,

mert jaj, Te a Nap rokona vagy,

s nekem a Nap az ellenségem.

Kerüljük egymást ősi daccal

és minden ősszel gúnyolom,

s ő rám nevet minden tavasszal.

Nyáron elüldöz messze, messze:

harmat-homályos rengetegbe,

olykor csak játszadoz' velem,

hanem mikor meghalt a Nap:

az őszi estét szeretem.

Mikor a te szemedbe néztem,

érzem, egy kissé messze néztem:

mert Te a Nap rokona vagy,

s nekem a Nap az ellenségem.