Wass Albert: A patak
Halkan susog a dombtetőn az erdő,
Csókot hint a rózsás alkonyat,
Tölgykoronás rengeteg ölén,
Halkan csobog, csobog a patak.
Talán elmélkedik. Talán nevet,
Vagy sír benne egy elszakasztott húr,
Csupán nekünk egyhangú e dal,
Amint alant bársony-fövénybe túr.
Rajta libegve selymes barka száll,
Ki tudja, honnan s mely vidékről jött.
Kicsinyke csolnak, merre, merre mész?
Mi csábít lennt a ködfalak mögött?
Midön a múltkor, szeptember felé,
Fehér habok mély titkát kémlelem,
A víz felett titáni árnyalatban
Libegve szállt egy elszáradt kislevél.
Akkor még ősz volt, most tavasz,
A kispatak vígan mesél
Akkor dal helyett könny fakadt,
Virágok helyett falevél…
Lágyan susog az esti szellő,
Rózsákat hint az alkonyat,
Tölgykoronás rengeteg ölén
Halkan csobog, csobog a patak… |