Villm
Ndfdeles szvkunyhm tetejre
csvt vetett az Isten.
S mivel a szvnek tzoltja nincsen:
gett, gett menthetetlenl.
Recsegtek az rm-gerendk,
Ropogott a Bke-szarufja,
a pusztn maradt Gondolatfalak
csonkn riadtak az Egek Urra,
s szkk torzult a Remny-kszb.
Mentettem mindent, amit lehetett:
Vresen, kormosan, minden tzn t.
De jaj: a cskod ze,
a legszentebb kincsem: a Neved:
odaveszett! Odaveszett! |