Lombhull�s �nnep�n

Mikor az erd�n,

a l�lekerd�n,

m�r f�lve lapul egy �szi sejtelem,

s a legels� ler�ppen� lev�l

ravatalozva �ll a lelkeden,

�s eltemeted n�ma d�bbenettel:

(hej, eltemetsz ut�na ezer-annyit!)

ezt megsirathatod,

hiszen ez a legels� halott,

lelkednek els� igaz b�nata.

Nem sz�gyen, hogyha s�rsz.

Ha majd az �sz lecsalta mind

aranylombj�t a r�gi f�knak,

mes�lheted az unok�knak:

“napr�l-napra �gy gy�ng�lt a f�ny...”

– mes�lheted –

“hal�lra t�ncolta mag�t a Napsug�r

lombhull�s �nnep�n!”