Két őszi vers

1928. szeptember 15.

1.

Ma láttam a legelső őszi fát.

Megálltam előtte,

s levett kalappal mondtam egy imát.

Ma láttam a legelső őszi fát.

Mennyit láttam már... Isten, Te tudod:

a sárga fából és a sárga lombból

nekem mennyi jutott, mennyi jutott.

Az is eltelt. Mert minden eltelik:

tavaszi illat, nóta, csók, virág...

Ma még kacagsz, virágpompás a kerted,

s holnapra megjelennek

az első őszi fák.

2.

Mikor az őszi szelek szállnak

bozontos erdők, tar hegyek felett:

jaj, de csodaszépen muzsikálnak!

Mikor már a szívedet is

valami bús érzés befonta:

szeptemberi szelek zenéjét

merengve hallgatod naponta.

Mert amikor nótává halkul

halálnál, csendnél csendesebben

magyar mezőn a magyar bánat:

ó, nem sír annál semmi szebben!

Olyankor drága vágyat érzel

mindentől messze elmaradni,

s őszi szelek magyar dalába

belehalni, belehalni...