K�t �szi vers

1928. szeptember 15.

1.

Ma l�ttam a legels� �szi f�t.

Meg�lltam el�tte,

s levett kalappal mondtam egy im�t.

Ma l�ttam a legels� �szi f�t.

Mennyit l�ttam m�r... Isten, Te tudod:

a s�rga f�b�l �s a s�rga lombb�l

nekem mennyi jutott, mennyi jutott.

Az is eltelt. Mert minden eltelik:

tavaszi illat, n�ta, cs�k, vir�g...

Ma m�g kacagsz, vir�gpomp�s a kerted,

s holnapra megjelennek

az els� �szi f�k.

2.

Mikor az �szi szelek sz�llnak

bozontos erd�k, tar hegyek felett:

jaj, de csodasz�pen muzsik�lnak!

Mikor m�r a sz�vedet is

valami b�s �rz�s befonta:

szeptemberi szelek zen�j�t

merengve hallgatod naponta.

Mert amikor n�t�v� halkul

hal�ln�l, csendn�l csendesebben

magyar mez�n a magyar b�nat:

�, nem s�r ann�l semmi szebben!

Olyankor dr�ga v�gyat �rzel

mindent�l messze elmaradni,

s �szi szelek magyar dal�ba

belehalni, belehalni...