Amit az apa gyermek�nek mond

Igen, elvesztett�k az otthonunkat, fiam. Elvesztett�nk mindent – ahogy azt manaps�g mondani szokt�k. M�gis, n�zd? Sz�p a vil�g.

Susognak a f�k, harmat csillog a f�sz�lak hegy�n, pillang�k vannak, �s vir�gok vannak. Tudd meg, hogy a s�rgarig� egyetlen f�tty�vel megsz�p�thet ezer cs�nya ront�st ezen a vil�gon.

N�zd a vil�got, �s figyeld meg j�l! Figyelj a f�kra �s a madarakra! �zre, pillang�ra, vir�gra. Ne t�r�dj sokat az emberekkel, �s ne hallgass oda, ha cifra jelszavakkal hozz�d sz�lanak! Az emberek csak rontani tudj�k a vil�got.

Haszontalans�gokat ne gy�jts soha! B�lyeget, gyufaskatuly�t, p�nzt, vagyont. Csak a sz�pet gy�jtsd meg magadban. A sz�pet, amit szemeddel l�tsz, f�leddel hallhatsz, orroddal �rz�kelhetsz, �s ujjaid hegy�vel megtapinthatsz. Meg amit gondolsz olyankor, azokat gy�jtsed!

J�t�kaidat elvehetik, ruh�idat, p�nzedet is elvehetik m�sok. De nincsen olyan hatalma a f�ldnek, amelyik elvehetn� t�led azt, hogy a pillang�nak tarka sz�rnya van, s hogy a rig�f�tty olyan az erd�n, mintha egy nagy k�k vir�g ny�lna ki benned. Nem veheti el senki t�led azt, hogy a tavaszi szell�nek �des ny�rfaillata van, �s selymes puha keze, mint a j� t�nd�reknek.

Egyszer egy fiatal tiszt �llt a t�bornoka el�tt. Kem�ny, szigor� hangon besz�lt a t�bornok. Tervekr�l, parancsokr�l, h�bor�r�l. Szavai m�g�tt tankok d�b�r�gtek, bomb�k robbantak, g�ppusk�k zakatoltak. Az ablak nyitva volt, s alatta egy barackfa vir�gzott. R�zsasz�n volt �s csodasz�p. Ezt a barackf�t n�zte a fiatal tiszt, am�g a t�bornok besz�lt. A t�bornok hirtelen elhallgatott.

- Mit n�z? – k�rdezte inger�lten.

- A barackf�t, t�bornok �r – felelte a fiatal tiszt -, most vir�gzik.

A fiatal tisztet megb�ntett�k akkor. De ma, ha visszagondol a m�ltra, csak azt b�nja, hogy nem figyelt m�g jobban a barackf�ra, ott, hajdan, a t�bornok szob�j�ban, am�g a t�bornok besz�lt. Mert a t�bornok m�r r�gen nincs sehol, �s amiket mondott: elfoszlott, mint a s�r�, rossz szag� k�d. Csak annyi maradt meg abb�l a napb�l, hogy sz�p volt a barackfa nagyon, ahogy ott �llt, t�m�tten, r�zsasz�n�en, puh�n �s mosolyogva.

�s a fiatal tisztnek egyebe sem maradt, csak a vir�gz� barackfa sz�n�nek �s illat�nak eml�ke abb�l az id�b�l.

Ez a fiatal tiszt a te ap�d volt fiam.

/Wass Albert: Erd�k k�nyve/