"Az �let elillan csendesen .."

„A f�k �let�nek rendj�t a f�ld t�rv�nyei szabj�k meg, az emberi �letek rendj�t magasabb, furcs�bb, bonyolultabb t�rv�nyek. Nem lehet azokat kisz�m�tani. Ah�ny ember, annyif�le �let. Ah�ny �let, annyif�le t�rv�ny, annyif�le c�l, annyif�le sz�nd�k, akarat. Nem lehet azt kisz�m�tani, hogy ki milyen utat v�laszt. Csak a f�kn�l lehet tudni. Ha ide�ltetem, itt n�, ennyi az eg�sz. A gyermek, az m�s. Az n�, amerre rendeli neki a maga k�l�n�s �lete. Nem baj, fontos, hogy a f�k megn�ttek, nem okoztak csal�d�st. Csak n�jenek tov�bb.

Az �let, a maga k�zdelm�vel, zaj�val, a maga c�ljaival, izgalm�val �s sz�p szabad gondjaival �tk�lt�zik lassan a v�lgy m�sik oldal�ra. Eg�szen lassan �s �szrev�tlen�l k�lt�zik �t, olyan lassan, hogy nem is lehet megl�tni majd, amikor elhagyja az udvart, amikor lemegy a k�risfasoron a kis csel�dh�zak el�tt, amikor elkanyarodik a n�das ment�n. Nem is lehet megl�tni majd, csak egyszer nem lesz m�r itt t�bb�. Elillan cs�ndesen, mint az id�, mely moh�val lepi be a zsindelytet�t, megg�rb�ti a gy�m�lcsf�k derek�t, s a k�sz�b f�j�ba m�ly g�dr�t tapos.

Elillan cs�ndesen, mint az est�li szell�.

Az �let.

/Wass Albert: Mire a f�k megn�nek/