Mag�nyos magyar fa
(Ha arra t�vedsz egyszer...)

Ha arra t�vedsz egyszer,
ahol �n sz�lettem,
�s kop�r hegyteton
megl�tsz egy g�rcs�s, �reg t�lgyf�t,
mag�nyosan �s dacos-konokul �llni,
szemben�zve viharral, faggyal, z�poresovel:
suttogj el egy cs�ndes magyar im�ds�got.

�n vagyok az.
�llok mag�nyosan.
Az erdot kiirtott�k k�r�l�ttem
�lelmes idegenek.
Magamban vagyok.
Fiaim elhagytak,
unok�im idegen nyelven mondanak im�t,
ha mondanak m�g,s nem csak rikoltoznak
egy c�da �let c�ltalan sodr�ban.

Hûs�ges hozz�m holl� �s bagoly.
�jszak�nk�nt denev�r l�togat.
S ha egy vak vihar
kid�nt egy b�s napon:
ne sirass meg! Nem �rdemes.

Ha elmegyek, elt�vozom,
s gondozni t�bb� nem tudom:
Ki eteti meg b�s kuty�mat?
Ki simogatja hû macsk�mat?
Ki �gyel majd otthonomra?
Vir�gokra? Madarakra?

De tudom: ha majd f�radt kezem
Isten kez�be leteszem:
O elgondoz kuty�t, macsk�t,
madarat �s vir�gocsk�t.
Megtesz mindent, mit tenni kell,
s nem lesz m�g�ttem �res hely,
megtesz mindent, amit lehet
az �r�k isteni szeretet.

Mit �r a k�nny s mit �r az ember,
ha �gyis meg kell halni egyszer,
s elv�sz a sz� �s nem marad
csak egy teny�rnyi hely a f�ld alatt,
rothad� h�s, sz�tfoszl� csont:
Voltam. �ltem. Meghaltam. Pont.

Mag�nyos magyar fa b�s erd�lyi dombon,
g�rcs�s, kisz�radt, hajlott h�t� cserfa,
utols� magyar fa Erd�ly v�res f�ldj�n,
ott �ll m�g ma is, csat�zik a viharral,
m�g lassacsk�n ler�gja az ido...
Mag�nyos magyar fa b�s erd�lyi dombon:
megszakad �rted a sz�vem...