Wass Albert: Hulló csillagok
Egy égő csillag száll keletre,
útja ezüstös lángban ég;
távolba tűnt szikrázó útja
már nincs sehol, már újra kék.
Ha lelkünkben lehull egy csillag,
nyomában égő seb fakad,
de vér-rubintól fényes útja
örökre fáj a fény alatt.
|