Szeretnm
Szeretnm, ha egyszer az lehetnk,
Ami leginkbb lenni akarok.
Ha egyszer azt mondan valaki:
Megsajnltam a bnatodat,
Hitetlensgedet, hborgsodat,
S neked adom ami legdrgbb neked:
A sorsodat, az nletedet.
Neked adom a teremtsedet.
Akkor azt mondanm: legyek er,
A vgtelensg rk ereje,
Aki nem nz htra, csak elre,
S nem hallja a mlt idk zenjt.
Legyek az mitikus gigsza,
Aki szmra nincsen vg, hatr,
Hogy kt karommal a vilgot rzzam,
S a hitemet, az igazsgomat
Belesvltsem, belekiabljam:
Eszme legyek, kirobbansra ksz,
Szent Gniusz, hatalmas s mersz,
Aki eltt a vgtelen szabad!
Er legyek, kiben nem l az lom,
Ki gyzni tudjon Olimposz-csatkon,
Kiben jvend nagy vilgok lnek,
Ki a babonnak s hitetlensgnek
Kiszrja titokzatos Kklopsz-szemt.
Er legyek, nagy alkot er,
Rombol, vilgokat teremt,
Kinek lelkben eszme-lngok gnek,
S nem fl a Hall stt szellemnek
Btran, bszkn a szembe nzni.
Er legyek: jv kdbe lt,
Er legyek: nagy eszmkrt csatz,
Zengjem a kds mindensgen t,
Egy j teremts kirly-himnuszt!
S ha egyszer majd az id mhelybl
Jnek tzesebb vilg-hajnalok,
Tudjam, hogy lek, dalolok, vagyok!
Szeretnm, ha egyszer az lehetnk,
Ami igazn lenni akarok |