Wass Albert: Idill

Katlan hom�lyban halott b�kk hevert,
sz�p volt, szent volt, olyan, mint az ember,
akit a z�g� fergeteg levert.
S b�r csak halott volt, sz�-kir�gta, m�llott,
de b�szke volt m�g �gy is: hegylak�;
ember el�tte sz�v-dobogva �llott.
A templomba, �gy, olt�rnak tal�l.
A b�kk-erd�ben � volt ott a Csend,
a b�kkerd�ben � volt a Hal�l.

Ekkor j�tt�l te. Te volt�l az �let,
a holtakat k�t �l� szemmel n�zted,
neked a nagy halott nem impon�lt,
s egy kacag�ssal le�lt�l a t�nkre.

Szell� osont a v�lgy�n titkon �t,
s �n n�ztem, n�ztem, n�ztem ezt a k�pet:
ilyen gy�ny�r�t, k�l�n�set, sz�pet
egy�tt tal�n el�sz�r alkotott
a Hal�l �s az �let.