Őszi dal

Elmentek már a madarak,a fecskék,
csak mi maradtunk itt:én és az ősz.
Szép álmomat lelkemből kilesték,
csapongó vágyaim,hogy visszajössz.

De elmentél.Veled a nyár,az álmok,
csak szél süvölt és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
és fáj az ősz,a bánatom,a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
nem jött bíborral már az alkonyat,
s megsemmisült sok délibáb-reményed
csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már:te vagy lelkemnek minden,
s nem kérek tőled semmi,semmi mást:
csak jer vissza;s rózsákkal behintem
körülötted az őszi hervadást.