Megnémultam

Megnémultam... elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek,
A tölgy-rengeteg hulló sátorában
A természettel együtt temetek...


Lelkem szikláin meghalt az echó,
Elhallgattak a harsogó habok,
Lombok között már nem susog a szellő
S a zord hegyekről eltűnt a titok...


Hiába küldi sírva vagy nevetve
Halk csobogását egy messzi patak,
Többé nem láttok könnyet a szememben,
A kék havasról több dal nem fakad...


Megnémultam... elszakadt a húr,
Nem szólal lantom többé senkinek,
Hanem ott bent, lelkem sziklái közt
Halkan zúgnak tovább a vadvizek...


Wass Albert