Az elkészítés módjai

Teakészítés

Forrázat vagy főzet: A friss gyógynövényt apróra vágjuk és az  előírt mennyiségben üvegedényben vagy más, nem fémből készült edénybe tesszük. A vizet felforraljuk, levesszük a tűzről és az előkészített füvekre öntjük. A friss növényt rövid ideig áztassuk: fél perc elegendő! A tea egészen világos- halványsárga vagy halványzöld legyen. A szárított gyógyfű valamivel hosszabb ( 1-2 perces) áztatást igényel. Az így elkészített tea lényegesen kellemesebb és a szemnek is tetszetősebb.

A gyökereket a megadott mennyiségű hideg vízben tesszük fel, egészen rövid ideig forraljuk, és három percig állni hagyjuk.

A napi adagot töltsük termoszba, és a nap folyamán kortyonként fogyasszuk az utasítás szerint. Általában egy bögre (negyed liter) vízhez egy púpozott teáskanálnyi gyógyfüvet vegyünk, hacsak nincs külön utasítás a növényhez.

Hideg áztatás: némelyik gyógynövényt (pl.: mályva, fagyöngy vagy kálmos) nem szabad túlforrázni, mivel hő hatására elveszti gyógyító erejét. Ezekből hidegen készítünk teát. A megfelelő mennyiségű gyógynövényt hideg vízben 8-12 óra hosszat (többnyire egy éjszakán át) áztatjuk, majd iváshoz csak annyira melegítjük fel, hogy rögtön iható legyen. A napi adagot termoszban tartsuk, amit előbb forró vízzel kiöblítettünk. Mindazonáltal a gyógynövényeket úgy használhatjuk ki a legjobban, ha az áztatott kivonatot és a főzött teát összekeverjük. A gyógynövényt éjszaka áztassuk hidegen az előírt vízmennyiség felébe, reggel pedig szűrjük le. A szűrőben maradt növényt forraljuk fel a víz másik felével, majd ismételten szűrjük le. A kivonatot és a főzetet öntsük össze. Ha így készítjük el a teát, benne maradnak a hatóanyagok, amelyek vagy csak a hideg, vagy csak a meleg vízben oldódnak.

Tinktúra (Eszencia)

A tinktúra úgyszintén kivonat, amely 38-40%-os gabona- vagy gyümölcspálinkával készül. Egy palackot vagy más jól zárható edényt lazán teletöltünk az adott növénnyel, és felöntjük gyümölcs vagy gabonapálinkával. Jól lezárva, meleg helyen (kb. 20⁰C-n) 14 napig vagy még tovább állni hagyjuk, időnként felrázzuk, majd átszűrjük és a szűrőben maradó gyümölcsdarabokat, gabonaszemeket még kipréseljük. A tinktúrát használhatjuk belsőleg, teába cseppentve fogyasztjuk, külsőleg pedig borogatáshoz vagy bedörzsöléshez.

Friss lé

A gyógynövények frissen sajtolt leve alkalmas rá, hogy cseppek formájában fogyasszuk, vagy hogy a beteg testrészt bekenjük vele. Turmix géppel készítjük, mely a gyógynövényt felaprítja és egyúttal ki is préseli. A levet jó naponta frissen elkészíteni. Ha kis üvegekben, jól ledugaszolva tároljuk, hűtőszekrényben néhány hónapig eláll.

Gyógynövénypép

A gyógynövény szárait és leveleit sodrófával péppé törjük, ezt azután lenvászon kendőre kenjük, amit a beteg testrészre helyezzük. Egy másik kendővel rögzítjük és egyben melegen tartjuk. Ezt a pépes borogatást éjszakára is hagyjuk a betegen.

Dunsztkötés gyógynövényből

Fazékban vizet forralunk, föléje szitában friss vagy szárított gyógynövényt helyezünk és lefedjünk. Egy idő múlva a megpuhult, meleg növényeket laza szövésű kendőre rakjuk és a beteg testrészt beborítjuk vele. Az egészet lefedjük egy gyapjúkendővel és rögzítjük. Vigyázzunk, hogy ne hűljön ki. Nagyon hatásos a zsúrló-dunsztkötés. A dunsztkötés két óra hosszat vagy akár egész éjszaka a testen maradhat.

Kenőcs- és olajkészítés

Négy jó maréknyi gyógyfüvet apróra vágunk. Fél kiló disznózsírt annyira felforrósítunk, mintha húst akarnánk sütni. Ebbe a forró zsírba elkeverjük a gyógynövényt, rövid ideig pirítjuk, közben kevergetjük, majd levesszük a tűzről, az edényt lefedjük és éjszakára hidegre tesszük. Másnap kicsit felmelegítjük, lenvászon kendőn átszűrjük, és a még meleg kenőcsöt üvegbe vagy tégelybe töltjük.

Az olajkészítés módja a következő: lazán teletöltjük egy üveget virággal vagy fűvel, hidegen préselt olívaolajjal felöntjük, hogy kétujjnyira fedje azt. Két hétig a napon vagy a tűzhely közelében állni hagyjuk.

Gyógynövényfürdők

Teljes fürdő: a megfelelő gyógynövényeket egy éjszakára hideg vízbe beáztatjuk. Egy fürdőhöz egy vödörnyi (6-8 liter) friss vagy 200 gramm szárított növény szükséges. Másnap felmelegítjük az ázadékot és a fürdővízbe tesszük. A fürdési idő 20 perc. A szívtájék ne kerüljön a víz alá. Fürdő után azon nedvesen, fürdőlepedőbe vagy –köpenybe burkolózva feküdjünk egy órára ágyba, „dunsztolódni”

Ülőfürdő: e célra fél vödör friss vagy 100 gramm szárított növény szükséges, és ugyanúgy járjunk el, mint a teljes fürdőnél. A víz érjen a vesetájék fölé. Az utasításokat lásd az egyes növényeknél!

A gyógyfüves fürdővíz mind a teljes, mint az ülőfürdőnél újramelegítve még kétszer használható.

Borogatás svédkeserűvel

Az adott testfelület szerint kisebb vagy nagyobb vattadarabot vagy cellulózvattát nedvesítsünk be svédkeserűvel és helyezzük a beteg testrészre, de előzőleg disznózsírral vagy körömvirágból készült kenőccsel feltétlenül kenjük be a bőrt, nehogy az alkohol kiszívja belőle a zsírokat. Borítsunk rá nylont, hogy az ágyneműt megkíméljük, majd ezt egy meleg kendővel, esetleg egy szalaggal kössük le. A kötés a betegségtől és a beteg tűrőképességétől függően 2-4 óra hosszat maradjon a testen. Ha a páciens elviseli, a kötés éjszakára is fenn maradhat. Levétele után a bőrt hintőporozzuk be. Amennyiben érzékeny bőrű személyeknél valamilyen bőrbántalom jelentkezne, a borogatást rövidebb ideig alkalmazzuk vagy szüneteltessük egy darabig a kúrát. Allergiás személyeknél a védő nylont hagyjuk el és csak kendővel kössük körül. Semmi esetre se felejtsük el a bőrt bezsírozni a borogatás előtt! Ha viszketés jelentkezne, körömvirágkenőccsel csillapítsuk.

Ilyen borogatással nem kell feltétlenül ágyba feküdni, jól felrakott kötéssel járkálhat vagy üldögélhet is otthon a beteg. 

/Gépelte: Tarjányi Vilmos Köszönöm neki/

/Forrás: Maria Treben: Egészség Isten patikájából/