Wass Albert: A zszltart
Letnt csszrok dszemlkeinek
gazdtlann trult ktern
lomhn hever a kd. Rom-oszlopcsarnokok
dlt vei alatt a trmelk
srr dagad. Egy kis rva utcalmpa
gyr fnyt szitl s a kdbefulladt csndben
csak egy-egy ember fradt lpte kong.
A nagy pardk korszaka letelt.
Vihar ciblta szt a lobogkat,
a diadalveket bombk dntttk porba
s a krtket belepte a pensz.
Odikbl grnyedten elmsztak
a patknyemberek s sztcsoszogtk
a zszlpomps dszemlkek nyomt.
Hanem ott bent, a dlt lpcsk alatt
valaki llt a kdben, egyedl.
Ruhja rongyos, arca beesett,
de llt s merev jobbja markolja makacsul
a kdt, mintha zszlt tartana.
az: a zszltart nvtelen legny.
Hsggel llt s becsletesen,
mint akit ott felejtettek a nagyidk
nma jelknt a vg hetetlen jben.
gondtjukon a patknyemberek
s sztrgnak eszmt s tradcit.
de csak ll.
Ha le is foszlik rla a rongy ruha.
Ha zpor veri, fagy sorvasztja testt.
Ha lekpik s szembenevetik.
Konok daccal a dlt lpcsk alatt,
s magosra tartja fl a lthatatlan zszlt.
S mg mozdulatlan alakja eltt
kong lptekkel jn-megy az id
s a mindennapok robotemberki
meg sem ltjk tn, hogy ottan ll:
mgtte mr a kdben, valahol,
krtk harsannak s vezrsz csattan
s dngve menetelnek j hadoszlopok
jabb csszrok zszlai eltt
a mltbl t a jvend fel!
Mnchen, 1947 december | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
