Wass Albert: Egy mulató előtt
Embertestvér, hagyj mára bút és gondot
virrasztani az álmos utcasarkon.
Bent fényözönvár. Zeneszó hallatszik:
öröm űl tort a sápadt arcokon…
hagyd ma az utcán csonka életed.
Vesd el magad, mint elrongyolt kabátot
ne félj, nem vész el, nem kell senkinek.
(Mindenkinek van ily rongyos kabátja.)
Ma öltsd magadra vígabb kedvedet.
A nóta vár, a csók és virág,
ne gondolj arra, hogy holnap mi lesz.
Kívánd csak, hogy ez éjszakán miránk
bizarr fény hulljon: forró és színes.
Azután, ha már betör a hajnal:
bátor, lenszőke, kékszemű legény:
felöltjük újra régi rosszakabátunk,
s egy utcasarkon tétován megállunk,
két régi ember: koldus és szegény.
|