Wass Albert : Éjféli hangulat
Éjfélt ütött egy régi falióra,
a lámpa fénye sápadt és beteg.
A messze fák homályos ablakomra
rejtelmes-szürkén visszarémlenek.
Valahol messze sír egy hegedű,
tücsök dalol hozzá kíséretül.
Úgy fáj a hang…vajjon ki szomorú:
én csupán, vagy aki hegedül?
Éjfélt ütött az óra…rejtve, lopva
jó volna most egy hárs alá kiállni…
fátylas szemekkel elnézni a holdat..
és várni..várni…várni… |