Wass Albert: Éjjel
Csend és sötétség: boldog béke ez.
Nem látunk csak egy kurta lépést hátra,
mögöttünk egy „miért?” előttünk „hátha…”
s mikor legtöbbet látunk: vége lesz.
A fény-virág éjjel már nem terem;
a titok-lebbentő, halk szelek se járnak.
Csak mi virrasztunk, némán, mint az árnyak…
Aztán elalszunk mi is csöndesen. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
