Wass Albert: Fekete gálya a Sajón
Most indult útnak,
most tépte el a szél láncát
fekete tönk, fekete gálya,
Tölgyfa volt. Bús magyar tölgyfa,
fekete hant sötét lakója,
mokányképű és érckemény,
akárcsak a mi sorsunk volna.
Mi is egyszer leroskadunk,
s akkor hajrá, magyar kedvvel,
törött derékkal, szürke fejjel
ragad tovább nagy vizek árja,
s leszünk azontúl fekete koporsó:
parttól szakadt és partjavesztett gálya. |