Wass Albert: Július

Fájdalmaim fekete kutyája

ma hasztalan kocogsz nyomomba már.

Virágok között járunk ma együtt

én és a Nyár.

Ma Örömisten papja vagyok én,

hizsek életben, szépben, jóban.

Cézár vagyok az ölelésben,

Dárius a csókban.

Pogány imákat dalolok,

s letépek minden vadvirágot,

ha meghalok,

csak az fogja tudni, hogy ki voltam,

aki így látott.