Wass Albert: Kereszt a faluvégen

Krisztusát leverték vad szelek,

csak a kereszt maradt meg sírva-fájva:

belecsikordult még az éjszakába.

Csak a kereszt maradt meg,

a Falu keresztje,

a Mi keresztünk: a régi kereszt…

fekete felhők bomlottak felette.

És a kereszt állt.

Hördült. Kiabált.

Rája,

mint ódon templom régi muzsikája,

a Falu szíve vissza-orgonált.

Emlékszem még a szörnyű látomásra…

viharok jártak a Falu felett…

a Falu nyögve megindult az úton…

görnyedt háttal…és vállán a kereszt.