Wass Albert: Kerítések

Az ösvényre kerítést fontak,

hogy ott legény ne járjon át.

Azt hitték, elriasztják ezzel,

az ostobák.

Ma mindenki kerítést épít,

álomból, csókból, hazugságból,

az útra, mely az Idő

kacagva fut ki a világból.

Az utacskákról innen-onnan

sok-sok kis kerítés kinő:

nagyot kacag és átallépi

a betyár Idő.