Wass Albert: Mese
Az Isten előtt álltunk régen,
egyetlen testvérem és én,
s a nagy Urat zokogva kértem:
engedje meg, hogy mint az égben,
a földön is legyen enyém.
Bár egy reménysugarat adjon,
ha talán ennyit nem lehet
hogy lent a könnyes, bús világon,
hogyha keresem, megtalálom
És szólt az Úr: adok neked
ezer virágos, könnyű álmot,
s ha egyedül vagy, ha bánat ver meg,
s minden könnyeddel őt keresed,
Érzem, ezen a bús világon
valaki engem vár, szeret,
s gyötör ezer tavaszi álom:
keresem bár, de nem találom
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
