Wass Albert: Őszi ajándék
Könny-lepte őszi rónán
zokogva zeng az ének.
már hervadást mesélnek
A lelkemet kitárom,
s amit szívembe zártál:
van még egy nyárni álmom,
egy utolsó virágszál,
egy árva liliom.
Tudom, ha ezt letépem,
itt vége lesz a nyárnyk,
majd őszi szelek járnak,
fekete bánatok.
A nyár már messze szállott…
de szép nyarad fejében
im elmékül letépem
S ha őszi bánat éget,
és könnyedet felissza,
a régi nyárba vissza
legutolsó álmom:
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
